Erdélyi költő bemutatkozása a szentesi könyvtárban

A Szentesi Városi Könyvtárban január 13-án mutatták be a csíkszeredai Aczél Péter László: E. meseálmok a Turulmadárról című verses kötetét.

A 38 szerelmes verset tartalmazó kis kötet darabjainak mindegyikéhez társul illusztráció, melyek Kató Vladimir grafikus munkái.

A sportújságíróként, szerkesztőként ismert csíkszeredai szerzővel Poszler György tanár beszélgetett.
A címadó vers, melyet Varga Nándor, csongrádi versmondó a találkozón fel is olvasott:

E. mese-álma
Újraírt monda a Turulmadárral

E. mesét-vágyó álomra várva
Bekerítették a hétköznapok.
Meggyötörten, néha halálra válva
Lelkét is tépték a nappalok.
Éjszakánként, ha kihűlt az ágya
Csak ablakon lesték az angyalok,
Hogy hangnélküli társas magányban
Miként ölelik a párnát a karok,

Kik magukhoz húzták olykor a gyönyört,
Mit egyre ritkábban kísért el a vágy
És kiket a nappalok árnya meggyötört,
Egyre nehezebben fogadja az ágy.
Mázsás súlyú szavak szakadtak
Napközben s eltűnt a varázs,
S amik estére is megmaradtak…
Kihűlt, majd jéggé vált a parázs.

És mikor már minden szép emlék elszállt
S megfagyott körbe a világ,
Megjött egy este az álom
Mit E. mese-csodának talált.
Váratlanul jött, kérdezetlen,
Egy turul hozta a csodát.
És E. mese-szépet álmodott…
Mindent, mire volt álmaiban várt.

Verseket álmodott magának
És azt álmodta, hogy dédelgetik.
Lelkének hódolnak, Rá vágynak,
Testét csókokba temetik.
Meleg, óvó karokba zárják,
A szépet, a jót benne lelik,
Szennytől, szenvedéstől, közönytől óvják
És, hogy asszonyként szeretik.

E. mese-hősre nem vágyott
Csak férfire, aki megtanít
Szárnyalni, együtt repülni,
Csillagok közt meglelni álmait.
Aztán a földön támaszra lelni,
Élni hétköznap a csodát,
Fűben ülni, csillagot nézni…
Nem várt E. mese-szép daliát

De férfit, akinek csak Ő az asszony,
Akire megszületése óta várt…
E. mese-világában megélte
A turullal e hosszú éjszakát.
És amikor reggel felébredett…
Nem történt semmi… álmodott…
Ő nem tudta, hogy hónapok teltek
És álmában asszonnyá változott.

Mert addig betelt az idő
Mit asszonyként élt és szeretett.
Szíve alatt új élet bomlott
Benne ölt testet a szeretet,
A vágy, a csókok, az öröm, a könnyek
Mit E. mesés álmában megtalált.
Most már ébren álmodja tovább…
És nem féli többé a halált…

Hozzászólások