Herczku Ágnes és Nikola Parov

Ezúttal a „bandájuk” nélkül érkeznek Szentesre február 10-én 19 órára a Zeneiskolába, a Zene-Világ-Zene sorozat aktuális előadásának szereplőiként.

Kettejük mellett az szól, hogy régi (1999-től együtt dolgozó), összeszokott párost alkotnak. Az egyéni hangú énekesnő, Herczku Ági ha jól emlékszem, először jár Szentesen, amely körülmény minden bizonnyal „doppingolni” fogja őt. A bolgár származású Nikola Parov pedig igen sokoldalú muzsikus: számtalan hangszeren játszik – méghozzá mesterfokon. (Kíváncsi vagyok, hogy a nyckelharpha nevű /remélem jól írom/ észak-európai népi hangszer-különlegességét megmutatja-e nekünk.)

Két európai klasszis zenészt várunk, mire hát a csöppnyi hiányérzet? Nos, mert meggyőződésem: világszínvonalú produkció színre kerülésének lehetősége maradt ki! A Herczku Ági neve alatt publikált Live at WOMEX Budapest című CD ugyanis 2016-ban – a világ összes világzenei lemeze közül merítve(!) – rákerült az év legjobb lemezeinek arra a kétszázas listájára, amelyet Európa világzenét játszó rádióinak 50 szakembere állít össze – mégpedig a mezőny első felébe!

Az előző anyagukról (Bandázom – 2014) pedig (az egyéb sikerek mellett) csak annyit, hogy az egyik annak dala megtalálható a mértékadó világzenei szaklap, a Songlines akkori válogatáslemezén, ahová csak a legtöbb csillagot kapott albumokról (amelyekből nem csak annyi akad, amennyinek egy-egy száma egyetlen CD-re ráfér) kerülhetnek fel muzsikák.

Nyilván, nem a 2015-ös budapesti WOMEX (amely rendezvény a világ legnagyobb világzenei szakvására) koncertjei utánozhatatlan hangulatát vártam volna vissza (amelyben – szerencsémre – lehetőségem adódott megmártózni) Szentesen. Beértem volna a Bandázom zenei forgatagával, amely az „otthonról hozott” magyar és a bolgár népzene mellett tovább szélesíti a spektrumot. Olyan közreműködőkkel, mint pl. a hegedűsök: Hegedűs Máté és Pálházi Bence, a brácsás Fekete Márton, a bőgős Molnár Péter, valamint az ütős Födő Sándor.

Ez a hajó elment (hátha visszatér egyszer), így viszont még alaposabban csodálhatjuk meg Herczku Ági fantasztikus atmoszférával bíró színpadi jelenlétét, valamint Nikola elképesztő munkabírását hangszeresként. (Ha az ír sztepptáncos Michael Flatley éppen fénykorát élő Riverdance-produkciójában éveket kibírt, mit neki efféle „apróság”.)

Szóval, én fokozott kíváncsisággal várom őket, és remélem, nagyon nem egyedül vagyok így ezzel.

Azt szeretném, hogy – a muzsikájukon túl – a személyes varázsukkal kápráztassanak el külön-külön, és együtt is. Mert hogy ők számíthatnak egymásra a színpadon, az egészen biztos, és minden bizonnyal a közönségre is, a nézőtéren.

/Olasz Sándo/r

Hozzászólások